Küldje el barátjának, ismerősének!
 

Feliratkozás hírlevélre

Járai Judit: Mi az, hogy asztrológia?


"...Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami
fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az
egyetlen varázslatának a műveletét végrehajtsd.
Ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen
gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az
egyből keletkezett.
Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
Ő a Thelesma, az egész világ nemzője..."


Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina
(Idézet Hamvas Béla hasonló című művéből)


Az ember szeretné érteni a világot, hogy az miért olyan, amilyen. Mitől olyan szép, olyan szörnyű és egyben titokzatos is. De leginkább az embert szeretné megismerni. A társát, a szüleit, a gyermekeit, a barátait. Hogy megértse, miért a sok harc és konfliktus, a temérdek rossz választás, az önsorsrontás. S végül, hogy önmagát megismerje. Megtudja, miért éli éppen ezt az életet? Az ember szeretné az eseményeket, a folyamatokat kiismerni. Megtalálni a törvényszerűségeket, ami azokat működteti.
Meg lehet kérdezni, vajon tudomány-e az asztrológia. Vagy művészet? Matematika? Intuíció? Ma mármint objektív ténnyel számolunk a tudattalan működésével, holott e területet még senki nem látta, nem mérte, s mind a mai napig nincs rá tudományos bizonyíték. Végül is a lélek is szubjektív, ennek ellenére senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni a létét.
"Nem véletlen, hogy a XXI. Századi asztrológia szövetségesre és igazolásra talált a pszichológiában. Korunk új szemléletben talált önmagára: az objektum és a szubjektum egybemosódásában. A Shaldrake-féle morfogenetikus térben, a László Ervin féle pszi-mezőben és jungi szinkronicitásban. Abban, hogy nemcsak a tudat, hanem a lélek dimenziói is megfelelnek az univerzum dimenzióinak: az emberi psziché univerzumszerű, s az univerzum lélekszerű. Abban, hogy az emberi psziché, amely a Nap és a bolygók rejtélyes erővonalainak kereszttüzében alakult, fejlődött évmilliókon át, legbelül megtartotta intim kapcsolatát a Naprendszerrel. Ez az úgynevezett holisztikus világkép. Az új évezred asztrológiája szakít a hagyományokkal, nem a jövővel foglalkozik, hanem az emberi psziché működésével és a vele szinkron folyamatokkal. Ez az asztrológia nem jósol, de megmondja, milyen folyamatok zajlanak a láthatatlan mélységekben, azok milyen következményekkel terhesek, s mik a feltételei és módozatai a változásnak".( Rákos Péter: Humanisztikus asztrológia - Édesvíz Kiadó Budapest, 2000)

Az asztrológia olyan általános rendszer, melynek nincs szüksége arra, hogy elismerjék, mint tudományt. Az asztrológia megtanulható, átadható ismeret, amely évezredek óta öröklődik az utókorra és művelőire. Olyan transzcendens világot képvisel, olyan valóságra mutat rá, amely az emberiség alapkérdéseire adja meg a választ. Mégis sokan, akik ezt a szót hallják, hogy asztrológia majdhogynem ökölbe szorul a kezük, mondván: még mindig ezzel a hülyeséggel foglalkoznak az emberek. Mások számára érdekes játék. Megint mások babonának tekintik, és akadnak, akiknek az asztrológia rejtélyes, kifürkészhetetlen, okkult tudás, és vannak, akik számára a világ leképezését jelenti, utat a transzcendens felé, és egyfajta beavatást a Mindenség lényegéhez, az egységhez, Istenhez.
"A csillagbölcsesség istenmegismerés. Ez volt a régi korokban és ez a feladata ma is." (Kalo Jenő: A gyógyulás szelencéje I. - Édesvíz Kiadó Budapest, 2002)
A makrokozmosz és a mikrokozmosz állandóan egységben van. Ez a két egység az ember világa és a kozmikus világ egymást tükrözik, egymás lényében, lényegében vannak benne, egymást áthatva vannak jelen. Ez a szintézis, minden a mindenben. Az ember megnyilvánulásaiban a kozmosz nyilvánul meg, az ember a maga tapasztalásaival a kozmosz tapasztalásait gazdagítja. Mindannyiunkban a kozmosz lélegzik, mindannyian a kozmosz ritmusa szerint élünk. Így az asztrológia nem más, mint a makrokozmosz szimbolikus levetítése mindennapi életünkre. Életünk, a maga összes történésével együtt szimbólum. A mi dolgunk pedig az, hogy megértsük ezeket a szimbólumokat.
C. G. Jung a kollektív tudattalanról és az archetípusokról beszél. Az archetípusok felfoghatók bizonyos energiamezőknek, olyan transzcendens valóságoknak, amelyek egyéni, sajátos formában nyilvánulnak meg bennünk. Az asztrológia segít nekünk abban, hogy feltérképezhessük, megérthessük mi a szerepünk az életben, mi a dolgunk, milyen kölcsönösségi kapcsolatban vagyunk a környezetünkkel és a világunkkal, de legfőképpen segít megértenünk önmagunkat a magunk teljességében és egységében. Olyan gondolati rendszert ad számunkra, amely átfogja a világmindenséget.
Születésünk pillanatától, amikor az első lélegzetet vesszük - és ezáltal a kozmikus ritmus részévé válunk - önálló identitások leszünk. Egy úgynevezett isteni tervet hoztunk magunkkal és, ennek a tervnek az összefüggéseit mutatja meg a születésünk pillanatában fennálló égi helyzet. Ez az úgynevezett születési képlet, vagy más néven radix, amit magyarul gyökérnek neveznek. Ez a képlet megmutatja mindazt a mintát, energiahalmazt, ami múltunk, születésünk és életünk minőségi kereteit jelenti. Csak győzzük feltárni, megérteni és integrálni magunkba. Íly módon az asztrológia az önismeret útja. Ezen keresztül is lehetőségünk van megérteni azt, hogy milyen hajlamaink alapján, mely terveket tudjuk könnyebben és melyeket nehezebben megoldani, létünk különböző szakaszaiban mely kísértésekre, kihívásokra hogyan fogunk reagálni hajlamaink alapján. Éppen ez az a kérdés, mely során az asztrológia buktatóit szokták az azt művelők szemére vetni, tudniillik, hogy létezik-e szabad akarat?

Erről persze hosszasan lehetne vitatkozni. Személy szerint én úgy vélem, hogy egyéni képességeink, hajlamaink, eredendő energiáink azok, amelyek tudatosan, tudattalanul is befolyásolnak minket. Vagyis egy hasonlattal élve: ahogy a futball mérkőzéseknél is adott, hogy melyik pályán, milyen csapatok játszanak, de az, hogy a játék végül is milyen lesz, ki és hány gólt, vagy öngólt fog rúgni, szinte kiszámíthatatlan. Ám minél inkább tudatában vagyunk a játék paramétereinek - a pálya mérete, minősége, a csapatok felkészültsége, a játékosok edzettsége, a várható időjárás, a mérkőzésvezetők részrehajlása, és a többi - annál inkább tudunk valószínűsíteni történéseket, eredményeket.
Az, hogy a velünk született tervet teljesítjük-e - vagyis a példánknál maradva a futball meccset lejátsszuk-e - illetve hogyan már egy másik kérdéskör.

Az asztrológus a horoszkópból meg tudja mondani, hogy hol lehetnek a nehézségeink, buktatóink, csapdáink és azt is, hogy mik azok az erősségeink, rejtett tartalékaink, amikre támaszkodhatunk, aktivizálhatunk és tud abban segíteni, hogy ezeket milyen módon, hogyan lehet megélni, feldolgozni és meghaladni.

Tehát a pálya adott a nagy játékhoz, amit úgy hívnak: Élet. Az asztrológia pedig meg tudja mutatni, hogy mi, és milyen ez a pálya. Milyenek a benne játszó csapatok, játékosok, bírák, szurkolók és ellendrukkerek. Életünk pályája velünk születik. De minden egyes pályához megadatik a szükséges energia is, ami lehetővé teszi, hogy a játékot lejátsszuk. Hogy ezt végül is lejátsszuk-e és hogyan, az viszont már csakis rajtunk múlik. Születésünkkor feltöltődünk minden ehhez szükséges energiával. Asztrológiai közelítésben ezt szimbolizálják számunkra a zodiákus jegyek, a bolygók, a köztük lévő fényszögkapcsolatok, és az életeseményterek - az úgynevezett házrendszerek. Ám fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy ugyankkor nem okolhatunk egy ilyen kozmikus állást sem szerencsétlenségünkért, avagy akár szerencsénkért. Hisz, ahogy már korábban is utaltam rá: mindezek "csupán" szimbólumok. Egy újabb hasonlattal élve: ahogy a várost mutatja a térképe, úgy mutatja az embert a születési képlete. De ahogy a térkép sem tehet arról, hogy milyen a város, úgy a bolygók sem tehetnek arról, hogy milyen az ember. Az ember olyan, amilyen. A születési képlete "csak" azt mutatja meg, hogy milyen.
Másképp szólva: nem azért vagyunk ilyenek, mert amikor születtünk ilyen kozmikus energiák töltöttek fel bennünket. Az összefüggés épp fordítva van: azért születtünk pontosan akkor, amikor és oda, ahova, mert pontosan azokra az energiákra volt szükségünk, amikkel abban a pillanatban, azon a helyen fel tudtunk töltődni. Azért, hogy erre a játékra, ezen a pályán, amit most élünk, esélyt adjunk magunknak, az összes nehézségével, feladataival és lehetőségeivel egyetemben.