Küldje el barátjának, ismerősének!
 

Feliratkozás hírlevélre

Szendi Gábor: Szex és más semmi

Még kezdő koromban egy "osztályon" megismertem egy férfit, aki éppen öngyilkossági kísérlete miatt állt kezelés alatt. Elmondta, hogy évek óta küszködnek azzal, hogy ő szexuálisan egy nulla, évek óta járnak szexológustól szexológusig. Mi is a panasz? Hogy ő nem tudja kielégíteni feleségét, mert kicsi a potenciája, nála túl korán történik meg az orgazmus. A szexológusok mérették vele az időt, statisztikákat mutattak neki, hogy ő megfelel az átlagnak. De a szexológusok ezzel nem tudták megoldani azt a feszültséget, ami otthon a férfi és felesége közt állandósult. A férfi nem az átlagnak, hanem feleségének akart megfelelni. Végül az állandó kudarc, a sárbatiport férfiúi önérzet elviselhetetlenné vált, és akkor bevett egy csomó gyógyszert, de szerencsére még időben rátaláltak. Gyógyulása akkor történt meg, amikor megértette, hogy a boldog szex két emberen múlik. Kiderült, hogy a probléma az, hogy felesége csak "normális" módon lenne hajlandó kielégülni, úgy meg nem megy neki - szerinte a férje miatt. Felmerült az a kérdés is, vajon a feleség kielégült-e valaha is? Hát nem nagyon. Akkor felmerült az a kérdés, egyáltalán valaki is ki tudná-e elégíteni a feleséget? A kérdés elméleti maradt, és a férj gyógyulásának hírére a feleség beadta a válókeresetet. Miért válik el valaki, amikor a férje meggyógyul? És miért lesz valaki öngyilkos, mert nem tudja kielégíteni a feleségét?
A másik történet hőse egy nő, aki azért keresett fel, mert mint mondta, ő frigid. A család utalta be hozzám. Rendben, de mi a panasz. Ugye, mert önmagában az, hogy valaki nem él át orgazmust, de nem is hiányzik neki, az nem panasz. Elmondta, hogy barátja állandóan szexszelni akar, őneki meg nincs kedve, mert neki ez feladat. Barátja ettől még inkább akarja a szexet, ő ettől meg még inkább begörcsöl. Már nem meri megsimogatni, vagy puszit adni neki, mert barátja rögtön a szexre gondol. Ha ágyba kerülnek, arra gondol, hogy megint kudarc fogja érni. Ettől feszült, nem tudja élvezni az együttlétet. Barátja azt szeretné, hogy ő élvezze azt, amit ő már csak feladatként tud végrehajtani. Barátja szeretné, ha ő önfeledt és spontán lenne, mindig készen állna a szexre. Legyen csábító és kívánatos.
Világos, hogy mindkét történetben a szex valamiféle kivihetetlen feladattá vált, és ha a szex szót kicserélnénk bármi másra (pl. nevettess meg, érezzem magam biztonságban veled, légy spontán), a szöveg akkor is értelmes lenne. A szex könnyen válik paradoxonná. "Addig fogjuk csinálni, amíg nem élvezed." Vagy: "Ha én nem tudok kielégülni, akkor veled van a baj. Téged meg kell gyógyítani." A paradox helyzetet az teremti, hogy valami olyasmit várunk el a másiktól, ami nem akarat kérdése, és az is lehet, hogy miközben mi várjuk el tőle, hogy oldja meg, mi okozzuk a problémát. Mondhatni, az volna a megoldás, ha lemondanánk a megoldásról, és azt teremti a problémát, hogy meg akarjuk oldani.

 

 

Mi a probléma?

Na jó, de hát mégiscsak probléma, ha valaki nem tud kielégülni? Lehet, hogy probléma, de a kérdés az, hogy kinek. Első példámban a férfinek azért volt fontos, hogy felesége kielégüljön, hogy ő bizonyítsa, hogy "férfi". A feleségének meg azért volt szüksége a kielégülésre, hogy bizonyítsa, ő "nő". A nemi identitásukhoz hozzá tartozott az az érzés, hogy "jól működnek". Ha nem az egyik a "hibás", akkor a másik. Amikor a férj belátta, hogy talán nem ő a "hibás", akkor ezzel kimondta, hogy a feleség a "hibás". Valójában senki nem hibás, a probléma attól keletkezik, hogy kijelentjük: beteg dolog, ha valaki nem tud kielégülni. Ha ez betegség, sőt a személyiséget (férfiasságot, nőiességet) alapvetően megkérdőjelező dolognak hisszük, akkor
igen erős lesz a motiváció a probléma görcsös megoldani akarására, vagy tagadására.
Második példámban a barátról kiderült, hogy meglehetősen nárcisztikus személyiség, akinek nagy igénye volt arra, hogy önmagát valami csillapíthatatlan vágyú szuper férfinak érezhesse. Szórakozóhelyeken feltűnően bámult lányokat, mert állandó késztetése volt arra, hogy bizonyítsa, mennyire vonzó ő. Na most ebben a felállásban az, hogy barátnője nem kívánta meg minden percben, számára nárcisztikus sérelem volt. Tulajdonképpen nem is a szex volt annyira fontos, hanem amit a szex, és az ő "állandó megkívánása" jelentett volna.
Mindkét esetben azt látjuk tehát, hogy a szexuális probléma bizonyos értelemben csak hordozója, megjelenítője egy mélyebb problémának, és alkalmas arra, hogy a másikat lehessen hibáztatni, elfedve ezzel a valódi kérdést. A szex jelentését, vagy a nemi identitást persze nem az egyén találja ki, hanem kulturális sztereotípiák közvetítik. Az egyén készen kapja a problémát, nem ő találja ki.

A szex medikalizálása

Mai szexfelfogásunk rengeteg ellentmondást és paradoxont hordoz. A nők szenvednek attól, hogy nem "szupernők", a férfiak meg attól, hogy nem "szuperférfiak". Valójában ezek hamis, sematizált elvárások, melyeknek kevés ember tud megfelelni. A medikalizálásról már volt szó egy korábbi írásomban. A medikalizálás lényege, hogy egy közérzeti, kapcsolati, vagy akármilyen problémát betegségnek minősítünk, és orvosi eszközökkel akarjuk kezelni. A szexualitás medikalizálása azt jelenti, hogy normákat állítunk fel arról, mi a normális, mi az elvárható, hogyan kell működnie valakinek, hányszor kell kívánnia a szexet, és hány perc alatt illik az orgazmusig eljutnia. És ha valaki nem felel meg ennek, akkor kezelni kezdjük. Igen tanulságos a pszichiátria bibliájában, a DSM-IV-ben található "Hypoaktív szexuális vágy zavar" leírása.
Eszerint "A szexuális fantáziák és a szexuális tevékenység vágyának tartós vagy visszatérő csökkenése (hiánya). A csökkenés illetve a hiány megítélése a klinikus feladata a személy korát, életkörülményeit és a szexualitást befolyásoló egyéb tényezőket egyedileg mérlegelve. A zavar jelentős distresszt vagy interperszonális nehézségeket okoz"

A "betegségdefiníció" amolyan igazi pszichiátriai definíció: semmi kézzelfogható és mérhető, de a szakszerű fordulatok objektivitást sugallnak. A klinikus totális szubjektivitása válik itt objektív ítéletté. Miért volna a szex tekintetében a betegéhez hasonlóan ugyanolyan laikusnak minősülő pszichiáter "szakértő"? És tényleg betegség, ha valaki nem kívánja a másikat?
Persze, hogy nem betegség. Csakhogy a betegségkereskedőknek azért kell betegséget csinálni belőle, hogy kódolni lehessen, és a biztosítók támogassák a vágyserkentő tabletták árát.

Az újkeletű potencianövelő szerek, melyek szedésébe már több ember belehalt, mások meg megvakultak, a potenciájával elégedetlen férfi nemi képességeit kívánja felturbózni. Persze azt állítják, hogy csak az impotens férfiaknak akarnak segíteni, de mit ad isten, a felmérésekből egyből kiderül, hogy a 40-50 év feletti férfiak fele merevedési zavarokkal küszködik. A városszerte kihelyezett reklámok arra figyelmeztetnek jóindulatúan, hogy a merevedési zavar az infarktus előjele lehet. Nyilván ez az emberbaráti tanács az, amiért kihelyezhető a plakát, amely valójában a pontecianövelőt szeretné egyszerűen reklámozni.

Amerikában már törzskönyvezési eljárás alatt áll a nők nemi vágyát fokozó tapasz is. Miért is kell erőltetni valamit, ami természetes módon nem megy? Valójában a szex fogyasztási cikké vált. A legtöbb párkapcsolatban megjelenő szexuális probléma valójában szexuális problémának álcázott párkapcsolati zavar. Mondjuk, az egyik fél nem kapja meg szex formájában azt a megerősítést, amire neki gyermekkora miatt volna szüksége, amikor ő elutasítva érezte magát. Ezért a másikat kell kezelni. Vagy a csökkent férfiassága/nőiessége miatt kéne a másiknak már csak érintésre is többszörös orgazmusban kitörnie. A medikalizálás azt jelenti, hogy a párkapcsolati zavar helyet az állítólagos szexuális zavart kezdik el kezelni. A szexualitással kapcsolatos félelmek kezelése helyett libidónövelő szereket kezdenek szedni az emberek.

Nemi különbségek a szexben

Túl azon, hogy mindenkinek joga van élvezni vagy nem élvezni a szexet, a két nemet egészen eltérő szexuális működés jellemzi. A női szexualitás úgy tűnik, kevésbé hormonfüggő és sokkal inkább gátlódik stresszre, szorongásra. A nőknél sokkal fontosabb a megfelelő érzelmi állapot elérése, míg férfiaknál a nemi izgalom könnyen kialakul. A női szexualitás tehát sokkal érzékenyebb pl. a kapcsolat minőségére, és ez tükröződik vissza aztán abban, hogy nem kívánja partnerét. A sematikus kép szerint viszont a nőnek "be kéne indulnia", ha bevásárlás, gyerekfektetés és mosogatás után férje huncut pillantást vet rá. Ha a férfinek többször van kedve, akkor úgy tekintik a nőt, mint "csökkent libidójút". Ha a nő nem "javul", kezelni kell, vagy "frigiditása" ok a megcsalásra, a válásra. A hedonista, fogyasztói világ válasza egy emberi kapcsolati problémára: nem jó vele a szex? Válj el! Nem ízlik a főztje? Válj el. De hogy a nő már nem szereti igazán a férfit? Hogy az nem kedves, nem udvarol neki? Kit érdekel. Miért kéne egy feleségnek kedveskedni? Egészséges nő kívánja a férjét, ez a sztereotíp felfogás.
Valójában mindenkit jellemez valamilyen szexuális késztetés-szint, ami ráadásul változik az évek során, természetesen a partner függvényében is. Ezt csak azért betegségnek minősíteni, és szexológussal vagy gyógyszerrel, pláne műtéttel "kezelni", mert egyiküknek nem felel meg a másik igényeinek, olyasmi, mint kezeltetni azt, aki nem látja szépnek a Mona Lisát, vagy utálja a körömpörköltet, esetleg nem érti a vicceimet.
A férfi és nő eltérő szexuális válaszkészségének mindenképen van evolúciós vetülete. E megközelítést botorság a fogamzásgátlással, meg egyebekkel cáfolni, mert a sokmillió év alatt kialakult gének és viselkedésmintázatok nem módosulnak pár évtizedes hatásra. A nőnek azt kell megítélnie, teherbe eshet-e adott férfitől, vagyis a szexuális izgalom akkor alakul ki, ha a férfivel való kapcsolatot érzelmileg biztonságosnak ítéli. A biztonságra nem garancia a házasság, ami rossz esetben esetleg csak jogi, de nem érzelmi biztonságot jelent. (Vagy még jogit sem.) A "csökkent libidóval" kezelt nők többsége negatívan nyilatkozik kapcsolatáról és hiányolja az érzelmi intimitást és a gyengédséget. Mivel az oxytocin nevű hormon nőkben ezekre a hatásokra választódik ki, és jelenléte szükséges a szexuális izgalomhoz, ezek hiányában a nőnek nem megy a szex. Nőkben a neheztelés, harag szintén csökkenti az oxytocin szintet, és növeli a vasopressin nevű hormon szintjét, ami viszont nőkben megint csak gátolja a szexet. Gyermekszülés után a nőkben olyan hormonális folyamatok zajlanak le, amelyek akár évekig is gátolják a nemi vágyat, különösen, ha a gyermeknevelésben nézeteltérések vannak férfi és nő között. Evolúciósan programozott ugyanis, hogy a nő ilyenkor berendezkedik a gyermek védelmére, s ezzel párhuzamosan gátlódik a szex. A férfi viszont úgy van "tervezve", hogy kevésbé érdekelje az érzelmi kapcsolat, férfiak sokkal kevésbé a stresszre is, könnyebben lépnek szexuális kapcsolatra, így bennük a kapcsolat minőségének romlása nem feltétlen vezet a szexuális izgathatóság romlásához.

Szex és más semmi - újratöltve

Egy kedves olvasó nehezményezte írásomban azt, hogy nem foglalkoztam a szexuális viselkedés testi-fiziológiai vonatkozásaival, csupán a szexuális viselkedés medikalizálásával. Igaza van, a kérdést sok oldalról meg lehet közelíteni. Kértem, írja meg véleményét, s ő megtette. Írása kifejezetten gyakorlati tanácsadó írás, így azoknak ajánlott, akik szeretnék szexualitásukat technikailag fejleszteni. Nem mondom, hogy csak férfiaknak ajánlom, bár a javasolt technikát elsősorban nekik kell gyakorolni, hiszen a férfi problémája majd' mindig a nő problémája is.
Szex és más semmi - újratöltve