Küldje el barátjának, ismerősének! Küldje el barátjának, ismerősének!
 

Feliratkozás hírlevélre

Hajnal Anett: Árthat-e a kétnyelvűség?

A szerző blogja a témában: nyelvtanulaskisgyermekkorban.blog.hu

Sok szülő aggódik, vajon a korán kezdett idegennyelv tanítás, netán a kétnyelvű szülők nem okoznak-e valamiféle zavart a gyermek fejlődésében.

Francois Grosjean, svájci születésű nyelvészprofesszor ír arról, hogy az 1960-as évekig publikált tudományos kutatások jelentős része azzal az eredménnyel zárult, hogy a kétnyelvűség negatív hatással van a gyerekek fejlődésére.

A felsorolt negatívumok spektruma a szegényes szókincstől, a hiányos nyelvtani ismereteken át a dadogásig, viselkedési zavarokig, sőt, a skizofrénia gyakoribb előfordulásáig terjedtek. Ezek a riasztó eredmények több évtized elteltével, a mai napig széles körben ismertek, s ezért sokan tartanak a többnyelvű nevelés káros következményeitől. Holott az újabb kutatások éppen ellenkezőleg, csakis pozitív "mellékhatásokról" számolnak be, vagyis arról, hogy a két nyelven beszélő gyerekek könnyen tanulnak meg egy újabb idegen nyelvet, intelligensebbek és kreatívabbak társaiknál.

Itt elkezdhetünk kételkedni a Tudomány tökéletességében. Hiszen hogy mondhatnak ennyire homlokegyenest ellent egymásnak az adatok alig száz év távlatában?

Ha kicsit utánanézünk a dolognak, még inkább balsejtelmek kezdenek gyötörni bennünket. A legkönnyebben ellenőrizhető dolog a skizofrénia gyakoriságának állítólagos emelkedése. Ha utánaolvasunk, kiderül, hogy ennek a betegségnek az aránya világszerte nagyjából egységesen valamivel 1 százalék alatt van, és nem függ se társadalmi, se etnikai hovatartozástól: egy genetikai, örökletes kór, mely valahogy "be van kalkulálva" a Föld teljes népességébe. Egyetlen hely van, ahol gyakrabban fordul elő: Izland. Ez azon kevés kis országok közé tartozik, amelynek egyetlen államnyelve van. Nem lehetetlen, hogy éppen annak köszönheti e betegség gyakoribb előfordulását, hogy lakói évszázadokon át igen zárt közöséggként éltek, nem keveredtek más népekkel. Mint tudjuk, ez kedvez bizonyos "rossz gének" felszaporodásának.

Ha csak simán elővesszük a józan paraszti eszünket, és belegondolunk abba, hogy a Föld lakosságának túlnyomó része, körülbelül 70 százaléka több nyelvet használ nap, mint nap, akkor máris nyugodtan hátradőlhetünk: hiszen ezek szerint a KÉTNYELVŰSÉG A NORMÁLIS, NEM AZ EGYNYELVŰSÉG!

Na, de hagyjuk a civil okoskodást, és nézzük, mint mondanak a hozzáértők! Els Oksaar Németországban élő nyelvész szerint minden baj a nemzetállamok korával kezdődött, amikor Európa szerte az állt a politika és a közgondolkodás érdekében, hogy homogén nemzetek jöjjenek létre. Később, a hitleri fajelmélet teorétikusai leporolták az időközben feledésbe merült tanokat, és mint tudjuk, a szó szoros értelmében irtani kezdték az uniformizált átlagtól való bárminemű eltérést. Nem pártolták a többnyelvűséget a Nagy Szovjetunióban és csatlós államaiban, illetve a népek olvasztótégelyében, az Amerikai Egyesült Államokban sem, a szabadság hazájában, ahol, ha valaki szeretett volna elérni valamit, egészen az 1960-as évek végéig szintén ajánlatos volt a mainstreamhez tartoznia, és feladni az egy-két generációval korábban bevándorolt ősök nyelvét.

Mint Els Oksaar előadásában elmondja, akkoriban egyszerűen figyelmen kívül hagyták, agyonhallgatták azoknak a tudósoknak a véleményét, akik a többnyelvűség pozitív hatásai mellett tették le a voksukat. Na igen, a diktatúrák kora, ugyebár...! Ma már elképzelhetetlen lenne az ilyesmi, ugye?!