 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Írni jó. Írni vigasztaló. Írni naplót, mint Anna Frank, írni levelet, mint Mikes Kelemen. Írni, mintha majd valaki olvasná, írni egy képzeletbeli személynek- valójában írni önmagunknak.
Az írás különös dolog. Egészen más, mint gondolkodni valamin. A gondolkodás sokszor körbeforgó, önigazoló, az írás szembesít, kényszerít a megfogalmazásra és a kifejezésre.
Az elmúlt kb. harminc év kutatásai azt bizonyítják, hogy nemcsak szubjektíve jó leírni bánatunkat, vagy a minket ért sorscsapást, hanem az írás pozitív hatása mérhető.
Bővebben itt
Már az iskolai felelés is rémálom volt. Izzadt, dadogott, semmi nem jutott eszébe, csak szeretett volna még élve visszajutni a padjába. Azt hitte, majd kinövi. Most felnőttkorára még rosszabb. Ha többek előtt meg kell szólalnia, már csak a gondolatra is kiveri a víz, belevörösödik, keze remeg. Jó esetben meg tud szólalni, de hangja mintha nem is az övé volna. Esküszik rá, hogy sajnálkozva összenevettek a háta mögött. S míg más "normálisok" imádják a bulikat, ő ilyennek képzeli a poklot.
Bővebben itt
Megjelent: Origo 2005 október
A hiperaktivitást, mint betegséget elsősorban a biológiai pszichiátria a gyógyszeriparral karöltve erölteti évtizedek óta a gyermektársadalomra, na meg szüleikre, elhitetve velük, hogy a hiperaktívitás/figyelemzavar háttérerében agysérülés, agyi működészavar áll. A cikk röviden áttekinti, mekkor blöff ez az egész.
Bővebben itt
Megjelent: Élet és Tudomány 2001 56(6):172-174. és 2001 56(7):198-199.
A meddőség-ipar a cikk írásakor még csak izmosodóban volt, mára jó kis iparággá nőtte ki magát. A meddőséggel küzdő nők jó része azonban úgynevezett funkcionális meddőségben szenved, vagyis az orvosi kezeléstől nem várható siker, hacsak nem placebóhatásként.
Bővebben itt
|
|