Küldje el barátjának, ismerősének! Küldje el barátjának, ismerősének!
 

Feliratkozás hírlevélre

Szendi Gábor: Lehet-e férfi és nő között barátság, és ha igen, miért nem?

Szerinted lehet férfi és nő között barátság? "Szerintem igen, éppen most mondtam a barátnőmnek, hogy nincs abban semmi, hogy egy másik lánnyal megyek moziba, és nem értem mit zokog ezen. "

A kérdést már sokan vizsgálták, evolúciós pszichológusok, szociobiológusok, szociológusok, de a brutális hétköznapokban valószínűleg már sok sarokba szorított férj vagy feleség döntötte el a kérdést egy határozott igennel, vagy nemmel, megelőlegezve a tudomány végső szavát e kérdésben. Mert ugye akinek éppen van egy ellenkező nemű barátja szerelmi vagy házastársi kapcsolata mellett, az makacsul hinni szokott benne, hogy létezik szexmentes, őszinte férfi-nő barátság, míg a másik fél közel sem ennyire biztos ebben, és féltékenykedéssel, jelenetrendezéssel, nyomozással nyomatékosítja álláspontját. Teszi ezt jó okkal, hiszen hány barátságnak induló kapcsolatból lett aztán házasságtörés és válás. Azon sokkal kevésbé szoktunk izgulni, hogy netán férjünk beleszeret férfi barátjába, vagy feleségünk a barátnőjébe. Jóllehet az ördög nem alszik, de azért megnyugtatóan kevés ilyen esetről tudunk.

Mi az, hogy barátság?

Olykor muszáj feltennünk alapkérdéseket, pl. hogy mi a csuda ez a barátság, amiről annyit zengedeznek írók, költők, filozófusok, és ami letagadhatatlanul jelen van mindennapi életünkben. Ha naiv evolúciós perspektívából nézzük a kérdést, joggal gondolhatjuk, mi a fenének jó önzetlen barátságokat fenntartani, ahol pénzt, időt, energiát fektetünk valójában idegen emberekbe, csak azért, mert ők a "barátaink". (Innen üzenem Zolinak, hogy a könyveimet most már adja vissza.)

A barátság kérdése nyomban felveti az altruizmus, vagyis az önzetlenség kérdését: már állatok közt is megfigyelhető az altruista viselkedés (pesszimisták most azt mondják, hogy persze ott még igen) nemcsak szülő és utóda között, hanem lazább rokoni szálak mentén is (1). A méh élete árán is megvédi a kaptárt, egy őrt álló állat vészkiáltással figyelmezteti a többieket, magára vonva a ragadozó figyelmét, és a csimpánz szívja ugyan a fogát, de nem tud ellenállni, ha a másik kér a banánjából. A szociobiológia feltevése szerint az önzetlenséget a génrokonság erőssége határozza meg, hisz az evolúciós cél az, hogy az én nagyszerű tulajdonságaim elterjedjenek. S minél valószínűbb, hogy valaki hordozza ezt, annál valószínűbb, hogy segítek neki. Mondjuk az elmélet megbicsaklik, amikor egy rongyos koldusnak pénzt adunk, mert nem hiszem, hogy őbenne saját megtestesülésünket látnánk, de erre biztos van egy másik, módosított magyarázat. De a génrokonság és a segítőkészség kapcsolata, ha nem is zavartalanul, de kétségtelenül működik: Philippe Rushton nem igen népszerű a tudomány világában, mert rasszistának tartják, de nem akarom én itt őt tisztára mosni, csak azért hoztam szóba, mert van egy érdekes elmélete, amit "Genetikai Hasonlóság Teóriának" neveznek. Rusthon barátokat vizsgált meg egy rakás genetikai mutató alapján, és kiderült, hogy a barátok genetikailag sokkal inkább rokonai egymásnak, mint két véletlenszerűen kiválasztott ember. Ugyanez igaz házaspárokra is, tehát nem véletlen, hogy a jó házasságok és a barátságok valamiféle lelki összhangra épülnek. A génrokonok rejtett mechanizmusok révén, ilyen pl. a szaglás, felismerik egymást, s erre számos érdekes példát találtak már. Az anyák pl. a szagukról tökéletesen felismerik saját gyermeküket, és szag alapján el tudják különíteni édes és fogadott gyermeküket is. Hasonlóképen az édestestvérek is felismerik egymást szagukról. Még meglepőbb, hogy a nők olyan férjet szeretnek választani, akiknek a szaga apjuk szagához hasonlít, s ennek hátterében ismét a genetikai rokonság iránti vonzalmat mutatták ki. Ha nem bírja valaki tehát barátja szagát, jó ha tudja, hogy már régen rossz! Én időben szóltam! Jó, most már értjük, azért kellenek a jó barátok, hogy legalább mi, azonos génűek tartsunk össze. Következő leckénk, megérteni a férfi és a női lélek titkát.

A férfi és női barátság evolúciója

Lionel Tiger érdekes elmélettel hozakodott elő, hogy megmagyarázza a férfiak és nők barátságának eltérő jellegét. Ja mert, hogy merőben más jellegűek. A férfiak az ősidőkben erősen egymásra voltak utalva a vadászatban, harcban, mint most a BKV ellenőrök a mozgólépcső tetején, s ezért nagyon fontos volt, hogy képesek legyenek egymással kooperálni, egymásban megbízni, egymásért áldozatokat hozni: ez a férfi barátság genetikailag beégetett alapja. Ezzel szemben a nők mondjuk bogyókat, gyümölcsöket, szöcskéket gyűjtögettek, s ebben egymásnak inkább vetélytársai, mint szövetségesei voltak, hiszen egymás orra elöl halászták volna el, amit találnak. Bennük nem alakult ki ez a nyájösztön, amit futbalmérközéseken mind a pályán, mind a lelátókon megfigyelhetünk. A nők mindig individualistábbak voltak, mert a férfiak együtt mentek el bölényezni, a nők meg otthon maradtak, és magányosan söprögették a kunyhót, csiholták a tüzet, vigyáztak a gyerekekre, vakarták a bőröket. Na majd most kibontom, micsoda különbségekhez vezetett ez.

A férfi barátság

A férfiak barátságát vizsgálva általános megállapítás, hogy a férfiaknak sokkal több barátja van, baráti körük kiterjedtebb. Ennek oka részben az, hogy, mint láttuk, génjeikben hordozzák a brancsba tartozás vágyát, másrészt a férfiak többet vannak távol az otthontól, tradicionális okokból több a szabad idejük, társadalmilag elfogadottabb, hogy a férfiak barátaikkal ide-oda grasszálnak, együtt sportolnak, kártyáznak, isznak. Ha egy nő csinálná ugyanezt, pl. egyedül menne el egy szórakozóhelyre, az kifejezetten kihívó volna sokak számára, mint amikor egy gazella fel-alá sétálgat az oroszláncsalád előtt. A férfibarátság tartalma általában a hűség, a lojalitás, s a férfiak kapcsolata főként az "együtt csinálásban" merül ki. Ezért a férfiak mindig is kedvelték a csapatsportokat, a közös aktivitást. Szarvast vagy labdát kergetni ugyanaz az élvezet. Vannak olyan nézetek is, hogy ezek a kapcsolatok valójában nem is barátságok, hanem sokkal inkább "program kapcsolatok", teniszpartnerségek, ivócimboraságok, stb. (5). Ha innen nézzük, kicsit megcsappan a szemünkben az igaz barátok száma. Vagyis úgy tűnik, a férfiakat inkább sok, de felszínesebb kapcsolat jellemzi.
A férfi szerephez hozzátartozik az erő és a magabiztosság, legalábbis annak látszata, s gyengeségnek minősülne, ha szorongásaikról, félelmeikről őszintén beszélnének. A férfiak nem szeretnek magukról vagy érzéseikről beszélni, inkább összetörnek valamit, az is elég beszédes. Egyszóval a férfiak utálnak lelkizni, vagy ha mégis erre vágynak, akkor ezt családtagjaikkal teszik meg. Bizonyos körökben ezt a rendőrség megérkezése szokta zárni. Ahogy egy kutató megfogalmazta, a férfiak szociálisak, de nem intimek. Ha egy férfi vallomásokkal traktálja barátait, azok rögtön tudják, hogy nagy baj lehet. Kutatók három fontos okot látnak arra, hogy a férfiak ilyen távolságtartóak egymással szemben: az egyik a tradicionális marlboros, borostás férfiszerep, a másik az óhatatlanul köztük bujkáló vetélkedés, s a harmadik a rejtett félelem a homoszexualitástól. Ill. homoszexuálisok valószínűleg a rejtett heteroszexualitásuktól félnek.

A női barátság

A nők modern világunkban már "felszabadultak", vagyis gürizhetnek nemcsak otthon, hanem már egy munkahelyen is, de ettől ugyanúgy, vagy még jobban korlátozottabb a mozgásterük, mint a férfiaké. Mert a hivatali munka mellett még mindig az ő vállukon nyugszik az otthon rendben tartása, a bevásárlás, a főzés, a gyermeknevelés. Ezek alapvetően akkor is magányos tevékenységek, ha nagy szervezéssel olykor-olykor össze lehet hozni egy-egy közös délelőtti babakocsi tologatást. A nők barátsága tartalmában egészen más jellegű, a lényeg nem az "együtt csinálás", hanem az "együtt levés", s a fő téma a lélek rejtelmeinek kutatása, az önfeltárás, az érzelmek, a kapcsolati problémák kitárgyalása. A nők mélyen elköteleződnek kapcsolataikban, hűségesebbek és kitartóbbak barátságukban (5). Tradicionális nézet, hogy a női barátságok intrikusak, rosszindulatúak, mert a nők imádnak titkokat megtudni és imádják ezeket kifecsegni. Ez nyilván abból fakad, hogy a Férfi mindig leértékelte a Nőt és nem értette meg a női barátság mélységét, amely számára ijesztő. A férfiak nagy óvatosan arról szoktak beszélgetni, hogy mi történt, a nők arról, hogy mit éreznek. A (férfi)világ nem sokra becsüli a nők barátságát, azt felszínesnek és üresnek tekinti. Ha két nő baráti összejövetelt tart, akkor az "pletyizés"; ha két férfi találkozik, akkor az összejövetel. Ha a férfiak beszélgetésébe csöppenünk, akkor egyfajta munkaértekezleten vagy haditanácson érezhetjük magunkat, ahol mindenki okosabb vagy viccesebb akar lenni a másiknál; a női beszélgetések meg olyanok, mintha egy pszichoterápiás ülésre kukkantanánk be, mindenki jobban akarja érteni a másikat. Szóval a nők imádnak lelkizni a lelkizésért önmagáért, a férfiak meg lenézik ezt. A pszichoterápiás rendelők forgalmát -nem meglepő módon- döntően nők alkotják.
Mindez a női lélek sajátosságaiból fakad, mert a nők sokkal emocionálisabbak, empatikusabbak, vágynak az intimitásra, a közelségre.
A világirodalomban rengeteg felmagasztalt férfibarátság leírását találhatjuk, nőkét viszont alig. De ennek egyik oka, hogy az írók döntő többsége férfi. A nyelv is férfi nyelv, a barátság szót leszámítva szinte minden ezzel szinonim szavunknak férfias hangzása van: haver, pajtás, bajtárs, cimbora.

Férfi-nő Barátság

Graham Allan "Friendship" című szociológiai összefoglalójában meglehetősen pesszimista férfi és nő barátságát illetően, szerinte ez ritka, mint a fehér holló, házasemberek esetén pedig még ennél is ritkább. Nézeteit mások is osztják.
Az egyik oka ennek, hogy nincsen rá szociális mintánk, hogyan is kell azt csinálni (más oldalról meg elviselni), és a környezet sem szokta gyanakvásmentesen figyelni az ilyen barátságokat. Továbbá mindkét nemnek nyomós evolúciós oka van arra, hogy féltékenyen figyelje partnere "barátkozását" a másik nemmel. "Mert mi van, ha?" Nemes elvek tiszteletben tartásáért senki nem akarja később úgy érezni, hülyét csináltak belőle az orra előtt.
Bizonyos "biztonsági intézkedések" mellett persze lehetséges a vegyes barátság, ha a férfi és a nő amúgy boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban élnek, s így nem akarnak egymástól semmit. Persze ennek a valószínűségnek a leírásához nagyon sok nullát kéne felhasználnunk, mert boldog ember kevés van, s hogy kettő, ráadásul különnemű boldog ember még találkozzon is és barátkozni is akarjon egymással, ritkán jön össze. A probléma éppen az szokott lenni, hogy két olyan ember találkozik, akik addig azt hitték, hogy boldog házasságban élnek és nem akarnak egymástól semmit, de aztán mégiscsak akarnak. De hát ez ugye legyen az ő bajuk. Mennyivel bölcsebb az, aki már eleve tudja, hogy boldogtalan!
Aztán egy másik biztonságosnak ígérkező lehetőség, ha a nő jóval idősebb, mint a férfi, vagy ha a kapcsolat csak munkakapcsolatra korlátozódik. Sajnos a szociológusok mindig normális, kellő önismerettel rendelkező emberekből indulnak ki. Mert persze, elvileg ezek a dolgok működhetnének, de elég ritkán sikerülnek.
De hogy ne legyünk tendenciózusan egyoldalúak, idézzük Linda Sapadin-t, aki szerint a férfi és nő barátságát illető pesszimizmus a múlt öröksége, amikor a férfi dolgozott, a nő meg otthon várta kérőit, s férfi és nő között hagyományosan csak a románc teremthetett kapcsolatot. Túl sokáig csak a szerelem vagy a szeretői viszony volt az egyetlen lehetséges kapcsolat férfi és nő között, és ez áthatja ma is gondolkodásunkat. Ma viszont a két nem együtt dolgozik, sportol, s ha nem is mindig sikerül, ez a szép új világ elvileg lehetővé teszi köztük a barátságot. Így az optimista pszichológusnő. Persze nem könnyíti meg a dolgot, hogy remek mintáink vannak a flörtre, az együtt járásra, házasodásra, igazgatói íróasztalon való szeretkezésre, de nincsenek szabályok arra, hogyan kell csinálni a vegyes barátságokat.
Mondjuk teniszezés után nyugodtan fürödjön együtt a vegyes páros a zuhanyozóban? Hiszen csak barátok. Vagy a férfi tréfásan bokszolja hasba nő barátját, ahogy férfi barátait szokta? Világos, hogy ez képtelenség. De akkor hogy kell csinálni?
Ráadásul a filmek is azt sulykolják, hogy ami kezdetben barátságnak tűnik, az lassan úgyis átfordul majd szerelembe. Nézzük a filmet és ezért drukkolunk, hogy sikerüljön nekik. Legalább nekik!? Mert ugye sokan boldogtalanok, és alig várják, hogy a barátság legalább valami soványka kis kalandba torkoljon, bánják is ők, hogy már megint a feudális maradványok érvényesülnek. Végülis ők csak ahhoz a kérdéshez szóltak hozzá, lehet-e nő és férfi közt barátság.
Don O'Meara higgadtan kezeli a kérdést, s a vegyes barátságokban öt kihívást lát:

1, Nehéz meghatározni a résztvevőknek, pontosan mit is éreznek. Ha egy férfi vagy egy nő vágyik a másik után, szeret vele lenni, hogyan különböztesse meg ezt a szerelemtől? Ha azonos nemű lenne, nem volna definíciós probléma; volt szovjet és NDK-s vezetőket leszámítva, nem akarja senki szájon csókolni barátait. Így azonban inkább csak negatíve azt mondhatja: nem akarok lefeküdni vele (illetve dehogyisnem, de ő biztos nem akarja), hát akkor nekünk muszáj barátoknak lenni. Ez volna akkor férfi és nő barátsága? Hogy mekkora a bizonytalanság ezen a téren, azt jelzi Walid Afifi vizsgálata (6), melyben több száz főiskolás 67%-nak volt már testi kapcsolata vegyes barátságában, de mindössze 11%-nál alakult át ez szerelmi kapcsolattá. Na épen ezzel kapcsolatos a
2, második nehézség: kizárni a szexuális vonzalmat a vegyes barátságból. Sapadin vizsgálatban 150 dolgozó nőt és férfit kérdezett meg, mit szeret és mit nem a vegyes barátságában. A nők döntő többségét zavarta a barátságban bujkáló szexuális töltés, míg a férfiak túlnyomó többsége azt mondta, hogy a nő szexuális vonzereje indította őt a barátkozásra, s ez elmélyíti a kapcsolatot. A férfiak és nők 62% mondta azt, hogy a szexuális töltet bizony jelen van barátságukban. De ugye érezzük, hogy akkor bármikor összedőlhet ez a kártyavár, elég egy holdtölte a vállalati üdülőben, vagy egy elakadt lift az irodaházban. Szóval késélen táncol a dolog, mert ki akarjuk zárni a szexet a vegyes barátságból, de közben azt tartja össze. Biztos jó dolog ronda nőkkel, meg gusztustalan pasikkal barátkozni, az ember átérzi, mennyire is önzetlen és plátói a kapcsolat, de minden hátsó szándék nélkül is a szép, vagy legalábbis kellemes külsejű emberekhez vonzódunk. Vagy egyedül vagyok ezzel?
3, A harmadik nehézség, az egyenlőtlenség. A barátság két egyenlő ember kapcsolata, s egy férfi dominanciájú világban, ahol a férfi az erős, a nő a gyenge, ezt nehéz megvalósítani. Fennáll a veszély, hogy a nő öntudatlanul is egy alávetett szerepet vesz fel a barátságban, ahogy a házasságokban is a nők áldozatkészebbek, olykor meg egyenesen a kapcsolat mártírjai. Shere Hite vizsgálatai arra mutatnak rá, hogy a nő viszonya a férfiakhoz apjával való kapcsolatának függvénye. Sok nő emlékszik vissza úgy apjára, hogy "csodáltam, de sosem értettem őt". Ha az apa megközelíthetetlen és megfellebbezhetetlen tekintély, a nő később nehezen alakít ki egyenrangú kapcsolatokat férfiakkal, mert mindig a "papát" látja más férfiban, s vagy alá akarja vetni magát hatalmának, vagy lázadni akar ellene.
4, A negyedik nehézség megküzdeni a környezet gyanakvásával, megjegyzéseivel, célozgatásával. "Ti tényleg csak barátok vagytok?", hallani a kétkedő kérdéseket.
5, Végül komoly nehézség, hogy férfiak és nők még ma sem tudnak barátkozási célból egykönnyen találkozni, mert a nemek elkülönülnek már az általános iskolától, és átlépni ezeket a határokat gúnyt, pletykát, gyanakvást szül. Az a duma, hogy "csak a barátja akarok lenni" már annyira elkoptatott, hogy Patrona Hungariae leánynövendékei sem veszik be.

Na most mi legyen?

Camille Chatterjee (6) következtetése az, hogy tetszik-nem tetszik, a vegyes barátságoknak ki kell alakulnia, ez társadalmi szükségszerűség, hiszen a két nem egyre inkább elvegyül mindenféle funkciókban és munkahelyeken, s ki kell alakulnia egy új kapcsolati mintának, amely lehetővé teszi és szabályozza férfi és nő újszerű kapcsolatát. Ezzel maximálisan egyet lehet érteni, de amíg a géntechnológia nem tart ott, a férfiak ösztönösen vonzódni fognak a nőkhöz, és a nők a férfiakhoz. Persze azért a dolog nem reménytelen, ugyanis éppen a férfi és a női barátságok bizonyos egyoldalúságai miatt a két nemben erős a vágy a tiszta (értsd: szexmentes) férfi-nő barátságra. Vizsgálatok jelzik, hogy éppen a két nem eltérő tulajdonságai azok, amelyek oly vonzóvá teszik a nemek közti barátságot. Sok férfi pl. azt az intimitást, megértést és odafigyelést, amit nem kaphat meg férfi barátaitól, megkapja nő barátjától. Más férfiak azt értékelik a vegyes barátságban, hogy nem kell játszaniuk a machot, és kimutathatják gyengeségeiket. A férfiak ezért általában sokkal többre is értékelik a vegyes barátságukat, mint a nők, vagyis többet profitálnak belőle. Ugyanakkor a nőket pedig éppen a férfiak nagyobb tartózkodása vonzza, mert időnként felüdülés, hogy nem kell mindig lelki szemétládának lenni, vagy egy elhagyatott barátnőben éjszakákon át tartani a lelket, hanem lehet felszínesen poénkodni egymással. A férfi felszabadítja a nőben a racionális és önérvényesítő tendenciákat is, amiket a barátnők nem képesek mozgósítani. A nők pedig megtanítják a férfiakat arra, hogyan fejezzék ki érzéseiket.
Férfi és nő barátságát megkönnyíti, hogy korunkban a férfiak egy része feminizálódik, a nők pedig maszkulinabbakká válnak, legalábbis lelki értelemben. Michael Monsour vizsgálata szerint a nőiesebb férfiaknak és a férfiasabb nőknek kétszer annyi vegyes barátsága van, mint a tradicionálisan maszkulin és feminin embereknek.
Férfi és nő akkor tudnak igazán barátok lenni, ha elfogadják a szexuális vonzerőt, de tisztában vannak azzal, hogy amit barátként szeretnek és tisztelnek a másikban, az nem volna elég alap egy szerelmi kapcsolatra. Mindenesetre, állítja Kathy Werking , ha megjelenik a szexuális vonzalom, legjobb ezt megbeszélni, mert egyébként olyan, mintha taposó aknán sétálgatnának a felek.
A fő veszélyt persze a férfiak jelentik; 1450 megkérdezettből 64% szerint a férfiak azok, akik hajlamosak félreértelmezni a vegyes barátságot és a szex felé kanyarodni, míg a nőknek csak 25% szokta "elrontani" a dolgot. És megfordítva a kérdést, hogy ki tudja jobban távol tartani a szexet a barátságtól, a válaszolók szerint a nők 67%-a képes erre, míg a férfiakról csak 13% gondolta ugyanezt.
Hogy tehát lehet-e férfi és nő között barátság, az úgy tűnik elsősorban nem elvi kérdés, hanem önfegyelem, felelősségtudat, egyszóval sok nemes erény és persze idő kérdése.

Ha még maradt volna nyitott kérdés, minden fényképes női e-mailre szívesen válaszolok. A Subjectbe kérném szépen beírni, hogy "drága barátomnak", vagy elég csak annyi, hogy "drágámnak".